Pároztatás

A pároztatás első lépéseként a kiválasztott két egyedet – melyek megfelelnek a tenyésztési kritériumoknak – helyezzük egy mindkettőjük számára semleges területre. Így, hogy a helyszín nem tartozik egyikőjük birodalmához sem, nagyobb eséllyel lesz békés a találkozás. Amennyiben nincs lehetőségünk ismeretlen teret biztosítani a párzás időszakára, akkor a hímet tegyük a nőstényhez, ne pedig fordítva – a nőstények ugyanis agresszívebben védik területüket a hímeknél. 

A nőstény állatok rendszerint minden 4. napon ivarzanak, ekkor képesek a megtermékenyülésre. Csak ilyenkor hajlandóak elfogadni a hímek közeledését: lemerevednek, farukat és farkukat a magasba emelik, így jelzik, hogy párzásra készek. Az ivarzást felismerhetjük az ekkor árasztott jellegzetes, kissé kellemetlen, édeskés szagukról, valamint ha ujjunkkal végigsimítjuk a gerincoszlopot egészen a farig, akkor felveszik a párzási pozíciót. Ha a találkozást követően a nőstény rövid időn belül nem veszi fel a kívánt pózt, agresszíven reagál, válasszuk szét őket! Előfordul, hogy a nőstény akkor sem hajlandó a párzásra, ha ivarzik. Érdemes egy nap több alkalommal is próbálkozni. Amennyiben a nőstény elfogadja a hímet, egymást követően többször párosodnak, míg a hím teljesen ki nem merül, vagy ameddig a nőstény úgy nem dönt, hogy elég volt, és elutasítja. 

A pároztatást célszerű késő estére időzíteni, körülbelül 22 óra után, ekkor aktívabbak, és ezáltal a párzásra való kedvük is nagyobb.

Ha a párzásnak vége, az állatokat tegyük vissza saját helyükre, ne maradjanak együtt! Azon fajok elválasztása is szükséges, melyek természetes körülmények között együtt nevelik fel utódjaikat, hiszen könnyen lehet, hogy már néhány órával a szülés után a hím ismét befedezi az anyát. A nőstény számára az állandó vemhesség és utódnevelés roppant megterhelő, borzasztóan legyengíti és csökkenti a várható élettartamát. Továbbá a vemhesség időszaka alatt is felléphetnek konfliktusok a két állat között. Ekkor a vadonban a nőstény rendszerint elűzi a hímet, ám fogságban ez nem vihető véghez. A stressz erős negatív befolyással bír az anyára és születendő kicsinyeire. 

Két pároztatás között minimum 3 hónapnak kell eltelnie, hogy az anya kipihenhesse a szülést, az utódok kihordását, és felnevelését. Legkésőbb 4 alom után a nőstényt javasolt kivonni a tenyésztésből, ekkorra ugyanis a komplikációk esélye erősen megnő, valamint a sok vemhesség jelentősen csökkenti az állat élettartamát.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Kategória